InfoCsoport
az Infocsoport tagja
Jeles András filmes életművét elemzi Gelencsér Gábor Váratlan perspektívák című könyve
Jeles András filmrendező filmjeit elemzi Váratlan perspektívák című formabontó, olvasmányos új kötetében Gelencsér Gábor filmesztéta, aki az MTI-nek elmondta, szeretné, ha a koherens életmű eddig kevésbé ismert alkotásai is bekerülnének a köztudatba.
Gelebcsér Gábor: Váratlan perspektívák
Gelencsér Gábor, az ELTE Filmtudomány Tanszékének docense legutóbb 2015-ben megjelent Forgatott könyvek című hiánypótló kötetében mutatta be új megközelítéssel, a film és az irodalom kapcsolatán keresztül az 1945 és 1995 közötti fél évszázad magyar filmtörténetét. Ennek a korszaknak megkerülhetetlen, meghatározó, eredeti hangú filmes alkotója a 71 éves Jeles András is, akinek filmes pályafutásáról azonban eddig nem született monográfia. A szerző a főiskolás vizsgafilmektől a nagyjátékfilmekig az eddigi Jeles-életmű 14 alkotását elemzi a Váratlan perspektívák című könyvében. “Ismerjük egymást, előfordult, hogy eljött az óráimra, ha Jeles-kurzus volt, és a hallgatóim kérdezhettek tőle. Nagyon megtisztelt, hogy elolvasta a kéziratot, és szinte szerkesztőként segítette a munkát” – mesélte.
A Váratlan perspektívák élvezetes olvasmány annak is, aki nincs otthon a filmesztétika világában, ami a kötet formabontó, párhuzamos szerkesztésének is köszönhető. “Minden filmjéről szerettem volna beszélni, ezért nyilvánvaló volt a kronologikus sorrend. Ezt követte az ötlet, hogy minden műről két szöveg szóljon, egy elemzőbb, leíróbb, a kortörténetet jelző rész, és egy kissé esszéisztikusabb, elvontabb, értelmező rész” – fejtette ki. A kétfajta elemzést tipográfiailag is elkülönítette, az egymást kiegészítő elemzéspárral a szerzőnek sikerül kibontania Jeles filmjeinek rendkívül összetett rétegeit és elvezetnie az olvasót az alkotások bölcseleti tartalmáig. “Jeles magányos, de nem elszigetelt művész, aki egészestés játékfilmjeivel alakítója és részese a hetvenes évek dokumentarista irányzatának (A kis Valentino), a nyolcvanas évek korszakváltó törekvésének (Álombrigád), ugyanezen évtized képzőművészeti ihletésű új érzékenységének (Angyali üdvözlet), a kilencvenes évek emlékezetpolitikájának (Senki földje) és az ezredforduló (nem létező, ezért retrospektív “árnyalatú”) filmes neoavantgárdjának (József és testvérei)” – foglalja össze a pályát az Előszóban hozzáfűzve: “kevés olyan koherens életművet ismerünk, amelyből pontosabban megérthető volna a hely és az idő, amelyben élünk”.
A kötet a Filmművészeti Főiskolán 1968-74 között készült vizsgafilmek elemzésével indul, amelyek már egyértelműen magukon viselik a jelesi szemléletmód minden stílusjegyét. “A Meghallgatás az első filmje, előtte amatőr filmeket forgatott, amik elvesztek. Egészen döbbenetes, hogy ebben a filmben, mint cseppben a tenger, az egész életmű alapvető poétikai gesztusa tetten érhető” – mutatott rá a szerző a 14 perces rövidfilmről szólva, amely egy amatőr táncdalénekesek számára rendezett meghallgatást idéz fel a dokumentumfilm és a fikció elemeit ötvöző filmes eszközökkel. Jeles Félálom című utolsó vizsgafilmjéről maga a rendező is úgy tudta, hogy elveszett – mesélte Gelencsér megjegyezve, hogy őt viszont nem hagyta nyugodni a dolog. Felkutatta a film raktári jelzetét, és azzal kereste fel a filmművészeti egyetem filmtárát. “A raktáros bement valahová hátra, és kijött egy dobozzal. Azonnal átírattam DVD-re, és Jelesnek is küldtem egy példányt” – idézte fel a filmtekercs megkerülését. Hozzáfűzte: “kicsit mostohán van kezelve ez az életmű, hátha ez a könyv is segít, hogy újra belekerüljenek a köztudatba azok a filmek is, amelyek nincsenek annyira benne, mint A kis Valentino”.
Gelencsér szerint Jeles művészetében van egy különös, provokatív vonás, hogy mindig eltér a megszokottól, ütköznek nála a különböző filmnyelvi konvenciók. “Mintha azért is tenné, hogy olyan jelentéseket provokáljon, amik számára is váratlanok. Jeles művészetének a kulcsát abban látom, hogy megteremti ennek a kereteit. Azzal, hogy az Angyali üdvözletben Lucifer egy 12 éves gyerek, már megteremtette azt a lehetőséget, hogy létrejöjjön valami váratlan, ami ugyanakkor a Madách-mű és -világkép nagyon újszerű perspektíváját mutatja meg.” Jeles András meghatározó filmes, nemcsak izgalmas stílusa és formavilága, hanem gondolatvilága miatt is – vallja a szerző. “Az életmű a késő Kádár-korszakban indul, és alapvetően abban szocializálódik. Az 1968 utáni, egyre elszürkülőbb, elfáradóbb szocialista világ bemutatásáról nem nagyon tudok ehhez foghatót. Arról a mérhetetlenül szomorú, kiábrándult világról, amiben még igazán nagy drámák sincsenek. Azért adtam A kis Valentino elemzésének azt a címet, hogy a Semmiföldje, mert arról szól, hogy itt semmi nincs, ‘vacog a lét’. Ezt a korélményt Jeles egy elvontabb szintre is emeli, ahogy ő fogalmaz: antropológiai szintre. Ez úgymond a Kádár-korszak antropológiája: hogy milyen emberré tett bennünket.”
Legalább ennyire fontos Jeles Kádár-korszak utáni világképe, ami mögött ott van a világháborúk, a fasizmus, a bolsevizmus, az emberirtás, a diktatúrák világa. “Erre mondja egy interjújában azt az iszonyúan radikális mondatot, ami azóta egy színházi előadásának a címe is lett, hogy +Auschwitz működik+. Zavarba ejtően kemény mondat, ami már mai világunk állapotára utal. Talán egy fiatal néző, akinek a Kádár-korszak már történelem, e tekintetben tudhat meg valamit Jeles filmjein keresztül a világról. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ez egy nagyon-nagyon sötét, tragikus világkép: azt mondja, hogy itt alapvetően nagyon nagy baj van, és ezeknek a filmeknek éppen az a dolguk, hogy felrázzanak, vagy legalább is emlékeztessenek erre.”
A Váratlan perspektívák a Kijárat Kiadó gondozásában jelent meg.
Forrás: MTI
Vélemény, hozzászólás?
You must be logged in to post a comment.