Bevezetés az ergonómiába – a szakterület korai fejlődése

Anfineo HungaryFolytatva az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk első tematikus blokkját, mostani írásunkban az ergonómiai szakterület történeti kibontakozását kezdjük áttekinteni.

               Bár természetesen a modern kort megelőzően is létezett olyasmi, amit ma ipari formatervezésnek mondunk, és akkor is zajlottak ilyen célú kísérleti munkálatok, sokszor nem is minden ergonómiai érzék nélkül, ám amíg bizonyos tervezési szempontok tudatos, célzatos szisztematizálása nem történt meg, addig csak az ergonómia előkészítő idejéről vagy naiv korszakáról beszélhetünk, márpedig a jelzett szisztematizálás Jastrzębowski úttörése után csaknem száz évvel, a II. világháborút követően vette határozott kezdetét. Még a ’40-es éveken belül előállt New Yorkban az első címzetesen ergonómiai kutatótársaság, megjelent az első szakszerű kézikönyv és az új tudományág korai folyóirata is, majd az ’50-es években laboratóriumok létesültek az ergonómiai szempontrendszer tökéletesítésére. Első nemzetközi társaság (IEA): 1957; első szakági világkongresszus (Stockholmban): 1959.

              Noha az 1949-es alap-kézikönyv kísérleti pszichológiai műnek minősítette önmagát, vagyis nyomatékosan jelezte, hogy a termékelőállító gépek dolgában az emberi tényezőt nem pusztán biomechanikailag és idegfiziológiailag értelmezi (sőt, még azt is prognosztizálta a könyv, hogy az ergonómiai szemléletben előbb-utóbb erőre kap a szociologikus dimenzió is), az első másfél évtizedet, tehát az 1960-ban lezáruló időszakot mégis az antropometriai ismerethasznosítás lendülete, illetve a végtagok/ujjak szenzomotoros kompatibilitása iránti érdeklődés határozta meg ebben a kutatási-tervezési szakmában. Mondhatjuk, az ergonómia biztosan teherbíró gyakorlati megalapozásaként még a „fogantyúk és skálák ergonómiája” dominált, bevonva inspirációs bázisainak körébe az üzemi munkatevékenység dolgában is relevánsnak ítélt háborús tapasztalatokat (az ipari munkagépeket illető fejlesztési eredmények aztán visszahatottak a katonai szférára, a megújuló katonai műszaki felszerelések – nem csupán a közvetlen fegyverek – egyre jobb kezelhetőségére, karbantarthatóságára, használatuk egyre jobb kitanulhatóságára). A ’60-as évekre az újonnani gyártású gépeknek, géprészeknek nemcsak az alakja, hanem a differenciált anyagmegválasztás, a méretviszonyok, a jelzőelemek és kezelőelemek elhelyezési kultúrája már mind magán viselte az ergonómiai szemlélet jegyeit, ahogyan ez a két világháború közt, a Ford-féle futószalag stb. korában még nem volt így.

             Legközelebbi írásunkban az ergonómia nagy komplexizációjának évtizedeivel foglalkozunk. Annyit azonban már most előre kell bocsátanunk,

hogy „a fogantyúk és skálák klasszikus ergonómiájának” fejlődése azóta sem állt

meg, nem ért – talán nem is érhet – véget: az ergonómiai kutatások új ágai felől (illetve egyáltalán az új technikai lehetőségek által) folytonosan új impulzusok érték/érik a klasszikus ágat is, amely újabb meg újabb megoldandó problémák elé kerül.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Előző írások:
Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

(X)
ERFA logó