Jeles András filmes életművét elemzi Gelencsér Gábor Váratlan perspektívák című könyve

Jeles András filmrendező filmjeit elemzi Váratlan perspektívák című formabontó, olvasmányos új kötetében Gelencsér Gábor filmesztéta, aki az MTI-nek elmondta, szeretné, ha a koherens életmű eddig kevésbé ismert alkotásai is bekerülnének a köztudatba.

Vártlan perspektíva könyv Gelencsér Gábortól
Gelebcsér Gábor: Váratlan perspektívák

Gelencsér Gábor, az ELTE Filmtudomány Tanszékének docense legutóbb 2015-ben megjelent Forgatott könyvek című hiánypótló kötetében mutatta be új megközelítéssel, a film és az irodalom kapcsolatán keresztül az 1945 és 1995 közötti fél évszázad magyar filmtörténetét. Ennek a korszaknak megkerülhetetlen, meghatározó, eredeti hangú filmes alkotója a 71 éves Jeles András is, akinek filmes pályafutásáról azonban eddig nem született monográfia. A szerző a főiskolás vizsgafilmektől a nagyjátékfilmekig az eddigi Jeles-életmű 14 alkotását elemzi a Váratlan perspektívák című könyvében. „Ismerjük egymást, előfordult, hogy eljött az óráimra, ha Jeles-kurzus volt, és a hallgatóim kérdezhettek tőle. Nagyon megtisztelt, hogy elolvasta a kéziratot, és szinte szerkesztőként segítette a munkát” – mesélte.

A Váratlan perspektívák élvezetes olvasmány annak is, aki nincs otthon a filmesztétika világában, ami a kötet formabontó, párhuzamos szerkesztésének is köszönhető. „Minden filmjéről szerettem volna beszélni, ezért nyilvánvaló volt a kronologikus sorrend. Ezt követte az ötlet, hogy minden műről két szöveg szóljon, egy elemzőbb, leíróbb, a kortörténetet jelző rész, és egy kissé esszéisztikusabb, elvontabb, értelmező rész” – fejtette ki. A kétfajta elemzést tipográfiailag is elkülönítette, az egymást kiegészítő elemzéspárral a szerzőnek sikerül kibontania Jeles filmjeinek rendkívül összetett rétegeit és elvezetnie az olvasót az alkotások bölcseleti tartalmáig. „Jeles magányos, de nem elszigetelt művész, aki egészestés játékfilmjeivel alakítója és részese a hetvenes évek dokumentarista irányzatának (A kis Valentino), a nyolcvanas évek korszakváltó törekvésének (Álombrigád), ugyanezen évtized képzőművészeti ihletésű új érzékenységének (Angyali üdvözlet), a kilencvenes évek emlékezetpolitikájának (Senki földje) és az ezredforduló (nem létező, ezért retrospektív „árnyalatú”) filmes neoavantgárdjának (József és testvérei)” – foglalja össze a pályát az Előszóban hozzáfűzve: „kevés olyan koherens életművet ismerünk, amelyből pontosabban megérthető volna a hely és az idő, amelyben élünk”.
„Jeles András filmes életművét elemzi Gelencsér Gábor Váratlan perspektívák című könyve” bővebben