InfoCsoport
az Infocsoport tagja
Posts Categorized: Kultúra
Cziffra György Fesztivál gazdag programokkal
Ebben az évben is számtalan programmal várja az érdeklődőket a Cziffra György Fesztivál február 19. és 27. között Budapesten három helyszínen; a MOM Kulturális Központban, a Zeneakadémián és a Müpában – hangzott el az M1 aktuális csatorna hétfő reggeli műsorában.
Az immár harmadik alkalommal megrendezendő fesztiválon a bárokban is zongorázó, számtalan legendás történet főszereplőjeként is ismert Cziffra György tiszteletére idén is lesz bárest. Ez alkalommal a Hot Jazz Band és Sárközy Lajos cigányzenekara varázsolja a közönség elé a két világháború közötti évek különleges borongós-mosolygós hangulatát február 24-én a MOM Kulturális Központban – mondta el Balázs János Liszt-díjas zongoraművész, a Cziffra Fesztivál alapító művészeti vezetője. Elmondta, hogy a rendezvénysorozat nyitókoncertje február 19-én lesz a MOM Kulturális Központban, ahol a fesztivál csupa fiatalokból álló vonószenakara lép fel. Az esten két vendégművész is közreműködik majd: Szlovéniából Darko Brlek klarinétművészt és Svájcból Gwendolyn Masin hegedűművészt is hallhatja a közönség – mondta Balázs János, aki hozzáfűzte: különösen fontos, hogy nemzetközileg is elismert fiatalok is bemutathassák tehetségüket a magyar közönségnek.
Az alapító a programok közül kiemelte még a francia zongoraművész Pierre-Laurent Aimard zongoraestjét február 22-én a Zeneakadémián. A műsoron többek között Beethoven monumentális Hammerklavier szonátáját is hallhatja a közönség. Mint mondta, a fesztivált Bősze Ádám önálló estje zárja február 27-én a MOM-ban. A klasszikus zenei stand up-est egy eddig nem létező új műfajt képvisel Cziffra after címmel zenei anekdotákkal, viccekkel fűszerezve. Balázs János szerint a magyar származású, világhírű zongoraművész előtt tisztelgő, több mint egy hetes rendezvénysorozat sikerét jól mutatja, hogy sok programra már hetek óta elfogytak a jegyek.
Forrás: MTI
Ingyenes tárlatvezetésekkel, ifjúsági programmal és koncerttel készül a pécsi Zsolnay Örökségkezelő
Ingyenes tárlatvezetésekkel, ifjúsági programmal és az Arany 200 elnevezésű produkció lemezbemutató koncertjével várja a baranyai megyeszékhelyen a közönséget a magyar kultúra napja alkalmából a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (ZSÖK).
A pécsi kulturális holding MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye szerint január 21-én a látogatók ingyenes idegenvezetés keretében ismerhetik meg a Zsolnay Kulturális Negyedben található, csaknem 700 Zsolnay-porcelánritkaságból álló Gyugyi-gyűjteményt, illetve a Zsolnay családot és a gyár történetét bemutató kiállítást. Aznap délelőtt ugyancsak díjmentes tárlatvezetést tartanak a pécsi ókeresztény műemlékegyüttest összefogó Cella Septichora Látogatóközpontban és az Ókeresztény Mauzóleumban – írták.
Január 22-én délután a Zsolnay-negyed E78-as koncerttermében rendezik meg a Házhoz megy a Zenede című előadást, amelynek célja, hogy az általános iskolás és középiskolás diákoknak bemutassa a könnyűzene fejlődését az 1920-as évektől napjainkig. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósuló országjáró turné keretében az elmúlt három évben 45 településen 115 előadást tartottak, amelyeken mintegy 20 ezer gyermek vett részt.
A produkcióban közreműködik Bordás József dobművész, a Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagja; Farkas Zsolt, az Ének iskolája című műsor nyertese; Balogh Roland, Príma-díjas gitárművész, Balogh Zoltán, Ablakos Lakatos Állami ösztöndíjas zongoraművész, illetve Fonyó Sebastian és Farkas Ágnes táncművészek – ismertette a ZSÖK.
Aznap este ugyanott tartják az Arany 200 című lemezbemutató verses koncertet, amelyen 12 tagú zenekar, két színművész és két balettművész működik közre. “Az előadás egy nyolcvan perces utazás a múltból a jelenbe hazánk nagy költője, Arany János versein keresztül Bordás József nagyzenekari művével interpretálva” – olvasható az összegzésben.
Forrás: MTI
Nevess magadra! – üzeni albumával Müller Péter Sziámi
Nevess magadra! címmel új lemezt jelentetett meg Müller Péter Sziámi AndFriends nevű zenekara, a 18 dalt tartalmazó albumot szombaton mutatják be Budapesten, a Gödör Klubban – hangzott el az M1 aktuális csatorna kedd reggeli műsorában.
Müller Péter, költő, énekes jellemzése szerint a hagyománytisztelet és az “újra vágyás” jellemzi a lemezt, amelynek címe és alcíme (A helyzet tragikus, de nem komoly) is nyomatékosan az öniróniát hangsúlyozza, ami nélkül manapság lehetetlen életben maradni – mondta. “Pilinszky János azt mondta, hogy a vers akkor születik meg, ha vagy eljutunk az én közepétől a kozmoszig, vagy visszafelé bejárjuk ezt az utat. A albumon hallható dalok ezt az utat járják be, spirális szerkezetben” – mondta a énekes, hozzátéve, hogy a lemezt egy önironikus, fájdalmas dal nyitja Cukortükör címmel. Müller Péter beszélt arról is, hogy ebben a dalban található kedvenc sora is, amit az érzelemgazdag és személyes hangvételű szám írásakor nyolc esztendős lánya írt: “A türelem rozsdát terem”.
Mint mondta a saját számok mellett rákerült a lemezre még pár egzotikum: az Anima Sound System által készített remix/feldolgozás és a Romano Drommal közösen felvett Boldog Új Évet! (Baxtalo Nyevo Bersh). Emellett a lemezen hallhatóak még régi számok új verzióban. Mint mondta, a szombati lemezbemutató koncerten az új dalok mellett régi Sziámi számok is elhangzanak. A koncerten közreműködik Ónodi Eszter, a Katona József Színház színművésze, Stefanovics Angéla a Pintér Béla Társulatból, Másik János zeneszerző és a Romano Drom zenekar.
Forrás: MTI
Kézműipar Tokaj-Hegyalján
Folytatva a Lajtorja Program Tokaj-Hegyalja iparos hagyományairól szóló cikkfüzérét, főként a hordókészítés lesz a témánk, ám előtte még érdemes megvilágítanunk, milyen mély és sokrétű helyi beágyazottsága van régtől ennek a hegyaljai munkának.
A 19. század derekán lezajlott jobbágyfelszabadítás a borvidékeken speciálisan használatos összes eszköz előállításának, újratermelésének feladatát kiemelte a paraszti mellék-kötelességek státusából, és külön honorálandó megbízatássá, részben máris önálló iparosságok alapjává tette. Se szeri, se száma az itt említendő tevékenységeknek, kezdve a szőlőhegyi építmények praktikus jellegzetességeihez értő kőmívességen, pallérkodáson, ácsoláson, hegykút-boltozáson, kőfaragáson, mígnem eljutunk a vízhordó lajtok összeállításán át a lopótök-szárítás és -kikészítés fortélyaiig (tudniillik a borlopó kobaknak, vagyis a borszívó-boráttöltő instrumentumnak az üvegváltozata, a hébér, bármennyire higiénikusabb is, még a 20. század elején sem jutott nálunk túlsúlyra). A borpincék hordótartó ászok- és vánkosgerendáival, és az átkötőléces mozgatóeszközökkel az úgynevezett kúcsorjás (hordókorcsolyás) szakág képviselői foglalkoztak. Az ipargyakorlás szabadságát később megnövelte, egyben biztosította a céheket felszámoló 1872-es VIII. törvénycikk.
Észak- és középkelet-Magyarország terepviszonyai közt már korábban a szőlőhegyi lyukpince-forma lett a fő építendő borpince-alakzat. Hegyről-hegyre, dombocskáról dombocskára igény maradt még kápolna- és harangláb-állításra (jégeső elleni harangozás), valamint védszent-szobrok kihelyezésére. Növényi anyagú enyhülőhelyeket, gunyhókat is emeltek szerteszét a terepen. Kapásházak és dézsmaházak tarkították még a tájon az épületi szórvány képét. Az augusztus közepén színrelépő szőlőcsőszöknek az éjszakázáshoz fekete koloncokból emelt kőkunyhó kellett – többnyire maguk építették –, napközben pedig madárriasztó kereplővel jártak. A szőlős lejteket többnyire élősövénnyel szegélyezték, de olykor megtette a tüskés, venyigés feltöltésű árok is. A poros dűlőutakkal is foglalkozni kellett: némelyiket kiszélesíteni szekerek számára, és fordulóterecskéket létesíteni.
Szőlőplántáláshoz – és a bujtásos szaporításhoz is – ültetőfúrók újabb meg újabb nemzedékeit készítették, többnyire természetes faágakból, vesszőfonatos kiegészítéssel; idővel fémfogók jelentek meg ezeken, majd a szár is kovácsoltvasból formálódott. A talajelőkészítéshez nem csak általánosabban szolgáló eszközöket – fejszét, ásót stb. – alkalmaztak, hanem különleges helyi-szőlészeti célszerűséget tanúsító irtókapákat is. Ugyanígy egész sor kisebb-nagyobb háromszögfejű kapafajta tartozott a különböző termőszőlő műveletekhez, a hegyaljai kovácsolás kifinomultságát példázva: a téli fedésre (a tőkealjak földdel-betakarására) való kapa, a kitakaró- vagy nyitó- és tisztítókapa, a talajforgató kétágú villakapa, valamint a gyökerező kapa és a kaszakés, amelyeket metszőkés mellett használtak. (Az effajta kapák gyári szabványosítása és országos forgalmazása csak az 1930-as években kezdődött Magyarországon.) A metszőkés fémfeje összmagyar viszonylatban Hegyalján volt a legnagyobb és a legkalandosabb alakú (úgynevezett „baltás” típusú”), igazodva a metszésfajták, mozdulatfajták arzenáljához. Német típusú acél metszőollókat a hazai szőlőbirtokok, csak 1900 körül szereztek be, akkor még többnyire kecskeméti lakatosoktól.
Természetesen a karózás és a felújító karózás is megmunkált, és funkcióváltozatok szerint többféleképp kialakított karókkal történt. A szőlőkötözéshez állandóan jelentős mennyiségű hársfaháncs-sodratnak, – csomózatnak, vagy sás-zsinórnak, kukoricacsuhé-kötélnek („kötőfűnek”) kellett rendelkezésre állnia; a szösz- vagy kenderfonal rosszhírű volt a szőlészetben. A raffiát a 19. században még nem ismerte Hegyalja.
Permet-vödröket, kantákat a hely bodnárai, permetfröcskölő keféket, kisseprűket a helyi cirokművesek állítottak elő. A szüreti szedő-kacorok, a nyakdeszkás faputtonyok, taposókádak, csúsztató-vályúk, szőlőprések, akár a pincegazdasági instrumentumok, mérők, fatölcsérek, „korcsolyák” (hordómozgató alkalmatosságok) még a 20. század első negyedében is szinte mind helyben készültek a borvidékeken.
Folytatja a Lajtorja Program cikksorozatát, figyelje következő írásunkat!
Addig is…
Tekintse meg a Tokaji borvidéket bemutató honlapot:
Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!
A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
(X)
Fafaragás Buzsákon
A Lajtorja Program kisrégiós kézműipari hagyományokról szóló cikksorozatában már írtunk a buzsáki népművészeti kultúráról, de a helyi fafaragást csupán megemlítettük, pedig ezt a somogyi pásztorművészeti elágazást érdemes részletekre kitérően is méltatni. Az elmaradt jellemzést most pótoljuk.
A 19. század nagyobb részében a somogyi pásztorok, köztük a buzsáki illetőségűek is, csak saját használatra faragtak meg egy-egy szarufejes botot, szarutülköt, holmitartó szelencét, fejvédő fakobakot, csobolyót-csutorát, furulyát: magukat vették körül saját kiképzésű fatárgyakkal. A századvégen-századfordulón változott meg ez a gyakorlat, amikor a népi fa- és szarutárgyak eladhatósága úgy felszökött, hogy egyes pásztorok sarjai pásztorkodás helyett elsősorban faragómesterekké váltak. Mégis, még a 20. század második felében is akadtak faragó juhászok errefelé, akik pásztorkodásuk mellett kapták meg a „népművészet mestere” címet, és még bútoralkotással is foglalkoztak. A korai tárgytermelő nemzedék tagjai a fafaragást apjuktól-nagyapjuktól tanulták, de leleményességben túlnőttek rajtuk. Fejlesztéseik nem jelentettek egyben felejtést: az ősi eljárásokat sem hagyták kiveszni a gyakorlatból.
Kanászbotok, kürtök, fafésűk stb. továbbra is készültek gazdag karc-díszítéssel, a karc-rajzolatokba színes faggyú utólagos bedörgölésével. A „spanyolozásnak” nevezett másik módszer eredménye megjelent a karccal vegyítve is számos kobakon, kínáló fatálon, borotvakészlet-dobozon. „Spanyolozásnál” ék-véséssel alakítottak ki mintázatot, amely viaszbeöntéssel véglegesült. Hol monokróm viaszt használtak, hol pedig kék, fekete, zöld és piros viasz kombinációját. Szintén ékszerű kivágatokkal, de „bizsók” (faragókés) használatával halad a domborműves faragás, például virágmintáknál. A relief-szerű életképek faragásának (falitányéroknál, hébéreknél – vagyis szívóval-töltővel ellátott borközvetítő edényeknél – , aztán kürtöknél, vagy – miniatürizáltan – akár szipkáknál) akadt olyan elhíresült buzsáki mestere, aki betyáralakjai és más figurái megformálásában egyéni humorról tett tanúságot. Az olyan tanítványt, akinek első próbálkozásra sikerült a barackmag-kifaragás, azonnal berántotta a mesterség varázsa, akinek nem sikerült, még volt kiútja, de lehet, hogy hetek múltán már nem. A Balaton-melléki értékesítés gördülékeny volt, és idővel nem egy buzsáki dolgozott be a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe úgy, hogy közben somogyi lányok rokkafa-díszítésével, vagy faszobrokkal is foglalkozott. A fénykor elmúlt, ez biztos, de a helyi fafaragás mai, hanyatlott helyzete kérdéses: nehéz megmondani, gyűjt-e energiákat, érlel-e lehetőségeket.
A VKB Nonprofit Kft. hiszi, hogy igen, – ezért tevékenykedik.
Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!
A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
(X)
Kézművesség hagyományai Buzsákon
Folytatva a Lajtorja Program tájjellegű kézműipari kultúrákkal foglalkozó cikksorozatát, átkelünk a Dunántúlra, ahol először a Somogy megyei Buzsák hagyományait vesszük szemügyre. A déli Balaton-parttól csupán tíz kilométernyire, a Fonyódi járásban, a Nagy-Bereknél található ez a körülbelül 1300 lakost számláló, bő ötszáz éves települési múltra visszatekintő, présházakkal is ékes község, a hozzá tartozó közeli Csiszta-fürdővel. A késő-középkorban, kora-újkorban ide betelepült délszláv családok – főként dalmaták, valamint illíriai és más horvátok – saját szokásokat hoztak, amelyek a lakosság magyarokkal keveredése, magyarosodása során módosultak, más szokáselemekkel társultak, mígnem létrejött egy egyszeri települési mikrokultúra. Egyébként a betelepülési koron alig túlról megmaradt egy reneszánsz stílű faoltár, szőlőinda-faragással.
A buzsáki pünkösdi napokon főzőverseny is zajlik, ahol a buzsáki tányéroson kívül – ez leves, egyfajta marhagulyás – más is készül. A főleg hegedű- és citerakíséretes buzsáki néptánc művelői utaznak is, de évente többször helyben is előtérbe lépnek: pünkösdkor, aztán a buzsáki búcsú alkalmával, és a szüreti nagy felvonuláskor.
Eredetien és magas színvonalon művelt nagymúltú kézműipari foglalatosságai közül Buzsák kettőt őrzött meg az utóbbi időkig: a terítőhímzést és a fafaragást. A valódi buzsáki terítő (abrosz stb.) rajzolóasszony által, ceruzával van előrajzolva; az előnyomott változatok utánzatszámba mennek. Három hímzésfajtát alkalmaznak. A „vézás” hímzés piros-fekete vagy piros-kék fonalakkal (csak olykor-olykor, esetileg tarkábban), szimmetrikus-ornamentikus motivikával készül, meghagyva világos vászonfelületeket. A „boszorkányos” hímzés nagyon idő- és fonaligényes. A zöld kacsok, kék, rózsaszín, bézs és okker virágmotívumok (rózsa, tulipán, százszorszép), fekete háttérre rajzolódnak: a vászon fekete színezése maga is hímzés. A „rátétes”, másnéven „bécsis” buzsáki hímzés esetében kivágott motívumokat kell bonyolult rendben rávarrni a vászonra úgy, hogy az öltések alig is legyenek észrevehetők. Motivikus buzsáki rávarrásokat tüll sálakra, ruhadarabokra is csinálnak.
A buzsáki fafaragók a somogyi pásztorművészet kiemelkedő iskoláját hozták létre. Munkásságukkal legközelebb külön cikkben foglalkozunk.
Addig is egy kis elmélyüléshez adalék…
Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!
A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
(X)
Budapestre került Zsigmond Vilmos filmes és fotós albumhagyatéka
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) könyvtárában helyezték el a tavaly elhunyt magyarországi születésű Oscar-díjas amerikai operatőr és rendező, Zsigmond Vilmos gyűjteményének filmezéssel és fotózással foglalkozó albumait és szakkönyveit csütörtökön Budapesten.
Az értékes, több esetben dedikált albumokat és szakkönyveket a világhírű filmes özvegye, Susan Zsigmond adományozta az egyetemnek, ahol egykor Zsigmond Vilmos is tanult – mondta az MTI-nek Balázs Gábor, az egyetem Film- és Médiaintézetének vezetője a kiadványokat rejtő dobozok kibontásakor. Zsigmond Vilmosnak a legfontosabb a fiatalok támogatása volt, mindig felkarolta a külföldre kikerült tehetséges magyar operatőröket, köztük Koltai Lajost és Pados Gyulát is – hangsúlyozta a Romwalter Béla, a Zsigmond Vilmossal közösen indított Sparks vállalat társtulajdonosa.
Forrás: MTI
Egyre népszerűbb Magyarországon az utcai ételek fogyasztása
A Street Food Egyesült elnöke szerint Magyarországon is egyre népszerűbb az utcai ételek fogyasztása, mert kevés idejük van az embereknek enni, de jó minőséget várnak el.
Vad Horváth Zoltán az M1 aktuális csatorna hétfő esti műsorában elmondta, régóta azon dolgoznak, hogy egyre több olyan belvárosi helyszínen is megjelenjenek, ahol az éttermeket nem veszélyeztetik. Példaként említette a Hősök terét, a Népligetet, vagy a Városligetet is. Negatívumként említette azonban, hogy minden kerületnek saját szabályai vannak a területfoglalásra vonatkozóan és többnyire a fiatalabb hivatalnokok engedélyezik a kitelepülést.
Forrás: MTI
Szeniorok Guinness tánc-kísérlete
A tánc világnapja – Szeniorok Guinness-rekordkísérlete
Időskorúak táncolnak a színpadon a tánc világnapján rendezett Guinness-rekordkísérleten Óbudán egy áruház parkolójában 2017. április 29-én. Az egy színpadon Magyarországon egyszerre táncoló 85 év fölöttiek száma 15 fő volt, életkoruk pedig összesen 1376 év. MTI Fotó: Kovács Attila
Legutóbbi hozzászólások